Plitvice tavi kirándulásunk képei 2011. szept.

A Plitvicei-tavak (horvátul Plitvička jezera) Horvátországban található tórendszer. Európa egyik legszebb természeti látványossága egy völgyben terül el, erdős hegyek veszik körül. A tavak Károlyvárostól (Karlovac)  75 km-re fekszenek. A Mala Kapela és a Plješivica hegyvonulatainak találkozásánál több folyócska fut össze, melyek északról déli irányba robogva egységes tórendszert hoztak létre. A Plitvicei-tavak Nemzeti Park tizenhat nagyobb és két kisebb lépcsőzetesen elhelyezkedő tavát 92 vízesés köti össze. A tavak felszíne összesen 2 km². A tavak lépcsőzetesen, 8 km távon 636 m-ről 133 m magasságra ereszkednek.

A Plitvicei-tavak Nemzeti Park - Naturalni Park Plitvička Jezera (területe eléri a 200 km²-t (20 000 hektár), amelyből több mint 15 000 hektár erdős terület. A vizek felszíne 215 hektárt tesz ki. 1979-ben a vidék rákerült az UNESCO természeti világörökségi listájára. A környéken már 1896-ban, az osztrák-magyar időben szállodát építettek, az 1950-es évektől pedig tudatosan úgy alakították a területet, hogy a látogatók minél jobb hírét vigyék a világban. Sajnos a szerb-horvát háború idején az 1990-es évek elején harcok dúltak itt is, de szerencsére a park nagyobb károsodás nélkül átvészelte ezt a nehéz időszakot, és ma újra az utazók kedvelt célpontja. Annak idején Winnetou és Old Shatterhand itt nézett büszkén a távolba, ugyanis Karl May Az ezüst tó kincse című regényéből 1962-ben a horvát Plitvicei Nemzeti Parkban forgattak filmet.  A 19,5 hektáros, erdős-dombos park tizenhat, füzérszerűen elhelyezkedő kisebb-nagyobb türkizkék tóból és az azokat összekötő föld alatti és felszíni folyamokból, zuhatagokból, vízesésekből áll – melyeknek egy része időszakos, a folyó vízszintjétől függ, de számuk akár 200 is lehet.
Megközelíthető az A1 és az 1-es úton (Letenye magyar határállomás - Károlyváros (Karlovac) - Plitvice 239 km.)
Horvátország első nemzeti parkja lett 1949-ben. 30 évvel később - 1979-ben - az UNESCO felvette a Világörökség listára. A parkot a 90-es évek elejéig évente csaknem 800.000 látogató kereste fel és közel 2000 dolgozó gondoskodott a parkról. Plitvice fényes korszaka azonban 1991. március 31-én lezárult. Ezen a napon, húsvétvasárnap kezdődtek heves harcok a szerb és a horvát rendőrök között... A háború első áldozata Josip Jović parkőr lett. Ezután a park a szerb hadsereg ellenőrzése alá került. A megszállás négy éven át tartott, majd 1995 nyarán a horvát hadsereg hódította vissza a vidéket. Szerencsére az ökológusok aggodalma, akik attól tartottak, hogy a háború helyrehozhatatlan károkat okozott, túlzottnak bizonyult.  Ugyanakkor a hidak, csónakok, és egyéb vízi járművek, melyek lehetővé tették a park eldugott, varázslatos helyeinek a látogatását is, nem maradtak meg. Évekbe telt, amíg az elpusztult hidak, épületek ismét teljesen elkészülve várják a látogatókat.

Tavak, nevek, legendák.

Prošcansko-tó. 636 m tengerszint felett terül el, vize 37 m mély. Szélessége és mélysége miatt vize sötétzöld színű. Ciganovac-tó nevét egy legendabeli cigányról kapta, aki halászás közben a tó vizébe fulladt. Ez a tó vizét a Prošcanskog tóból kapja. A tó érdekessége a kisebb vízesések megléte és a víz hullámzása. Okrugljak-tó nevét kör alakjáról kapta. A tengerszint feletti magassága 636 m. Itt található a Labudovacki vízesés és számos kisebb nagyobb barlang (barlang park) Kozjak-tó nevét 30 kecskéről kapta, amelyek a legenda szerint, farkasoktól üldöztetve a tóba fulladtak. Gavanovac-tó nevét Gavanovo kincséről kapta, amely a tóba veszett. 

Ott jártunkkor a száraz időjárás következtében a Plitvicei tavakat tápláló patakok vízhozama nagyon lecsökkent. Így nem csodálhattuk meg teljességében azt a látványt, amit a természet eme csodája máskor, a látogatónak megmutat. A felvételek rákattintással nagyíthatóak.

Šibenikből Plitvice felé tartva az A1 autópályán Gornja Pločanál tértünk le az 522-es útra. A háttérben a Dinári hegyek alacsonyabb részei még látszanak.  

Az 522-es úton Plitvice felé tartva, még felvillannak a Dinári hegyek. 

A sok szikár, száraz vidék után, a táj kezd zöldbe váltani.

Mintha ezt a tájat, óriások alakították volna.

Egyre szebbé válik a vidék.

Az utunk mentén egyre több az összefüggő erdő.

Ez volt  mindent tudó belépőnk, térképével könnyen tájékozódtunk

Ezek a halak a plitvicei Kozjak-tó lakói.

A Kozjak-tó csodálatos színű vizén, elektromos meghajtású hajók  visznek bennünket a túlsó partra.

A Kozjak-tó kitárul előttünk.

A Kozjak-tó récével és szigettel.

A békés egymás mellett élés ékes példája.

Csendélet a Kozjak tavon.

A Sedra hajó vitt át bennünket a túlsó partra.

Hogy mindenki értse...

Haladunk célunk felé...

Találkozás testvér hajónkkal.

Szárazföldet látok !

A fényképezőgépeké a főszerep.

Gyönyörködünk a tájban.

Csodálatos színű víztükör.

Grill sütés szakszerűen.

Készülnek a ropogós falatok.

Fák között a tó.

A Kozjak tavat hátra hagyjuk.

Pillantás a pallóról, a halacskák nem zavartatják magukat.

Még egy raj halacska.

Lenn a víz zubog, fenn pedig ember folyam.

Vízesés. A tavak így táplálják egymást.

Déli pihenő.

Kis kacsa úszik...

Hogy otthon is lássák: itt jártunk !

Víz itt, víz ott.

Zubogó.

Vizek találkozása.

A természet romantikája.

1962-ben itt forgatták: Az ezüst tó kincse című filmet. Ez volt az egyik fő helyszín. A szemben lévő sziklafalról kötélen ereszkedtek le a horvát "indiánok"

Mindenütt gondosan karban tartott pallókon közlekedhet a rengeteg látogató.

Itt erecske...

Lenebb már zubogó.

Ez tényleg víztükör.

Midenki igyekszik minél többet látni.

Kacsák védett környezetben.

Búvó vizek világa.

Hangulatos kép: kis vízeséssel.

A nádasoknak nem sok teret adnak.

A lezúduló víz játéka.

Színek, árnyak.

Hol innen, hol onnan búvik elő az éltető víz.

Az erdő és a víz találkozása.

Jó volt néhány percre megpihenni, víz közelben, a hűsítő árnyékban.

Vízlépcső.

A víz megmutatja erejét.

Vízesés úton, útfélen.

A Gradinsko tó tükre.

A természet is tud  kreálni modern " festményeket"

A Gradinsko-tó fodrai.

A kacsa ránk se hederített.

Ha nem lett volna szárazság, ez a vízesés is csodálatosabb lett volna.

Még, kis vízhozammal is szép.

A halak békés világa.

A halak békés világa II.

Réce a közelben.

Idilli táj.

Plitvicei táj fotóssal.

Búcsú felvétel,  2011. szept. 14-én.